A Magyar Nemzet tegnapi számában jelent meg egy cikk, a cime: Uzsorások segítik a rendőrséget. Arról szól, hogy a rendőrség segíti az uzsorásokat. Ebben olvasható Mali Zoltán, drávapiski polgármesterének nyilatkozata: "Nagyon sok bizonyíték van arra, hogy rendőrök és uzsorások kéz a kézben járnak". A cikk a HÍR TV adására hivatkozik. A polgármester az egyik leglényegesebb igazságot mondta ki, amely eleve lehetetlenné teszi a cigánybűnözés elleni fellépést.
Ezen a blogon olvasható egy cikkem (cigánybűnözés a közrend köpönyegében), amit több, mint egy évvel ezelőtt írtam (a Leleplező 2010/2. számában jelent meg). Ebben hívtam fel a figyelmet arra, hogy a vidéki rendőrség mai szervezeti formája, a körzeti megbízotti rendszer nem más, mint a cigánybűnözők, a szervezett bűnözés, az önkormányzatok és a rendőrség által működtetett korrupciós rendszer egyik csavarja. A bűnüldözésre, a települések rendjének biztosítására, a lakók védelmére alkalmatlan. Aki vidéken él, pontosan tudja, jogy ez így van.
A drávapiski polgármester bátran fogalmazott. Az igazság azonban ennél is keményebb és kegyetlenebb. Ma Magyarországon gyakorlatilag nincs akadály a mindent elpusztító és a magyar lakosság életét közvetlenül és állandóan veszélyeztető cigánybűnözés előtt.
Akinek nincs közvetlen élménye (irígylendő szerencséjére) erről az elviselhetetlen borzalomról, fussa át az elmúlt napok internetes fórumait. Mindegy, éppen miről volt szó, előbb-utóbb előkerül a téma, főként az iskolakezdés apropójából. Főként azoknak a kisgyermekes szülőknek a sorait olvashattuk mély részvéttel és döbbenettel, akiknek az első osztályba léptek a gyermekei. Nekik még nem voltak tapasztalataik az integrációról és néhány nap alatt a rettegés, a félelem és az elkeseredés lett úrrá rajtuk. Csupa olyasmi történt a gyerekekkel, amire nem számítottak, Vérző orral, szétszaggatott ruhákban, kék-zöld foltokkal tértek haza és csak sírtak, semmi értelmeset nem tudtak mondani arról, ami történik velük. Körbezárták a cigánygyerekek, elvették mindenét össze-vissza rugdosták és kinevették. Mit tud ezzel kezdeni egy szülő? Ráadásul úgy, hogy a gyereket be sem kísérheti az iskolába, az épületbe tilos belépnie, az osztályt meg sem nézheti, a tanárral nem is találkozhat. Aztán megtudja, hogy az emeletek közötti közlekedés is tilos, az osztályokat úgy választják el egymástól, mint az állatkertben az egymásra veszélyes lakókat. Igen, ez a helyzet. Így korszerűsödik a magyar oktatás, ilyen arccal tekint a jövő felé a magyar iskola!
Mindezt szótlanul, passzívan, beletörődve fogadjuk és éljük át nap mint nap. A tisztességes, germekeiket becsülettel nevelő szülök előtt az iskola bezárja kapuit. Csak a kisgyerek léphet be abba a szörnyű világba, amelynek hírét a kommunikációs ÁVH védi, ahonnan nem szabad, hogy kiszivárogjanak a hírek, amit titok vesz körül és ahol a debilis, bűnöző, elállatiasodott cigánypurdék a hangadók. Nem a nevelésen, a tanításon, a gyermeki tudás- és képzeletvilág horizontjának megnyitásán van a hangsúly, hanem a tűrésen, az elfogadhatatlan elfogadásán. Ide süllyedt a magyar iskola! Nem lépheted át a kapuját, mert a rendszer ugyanolyannak tart, mint az analfabéta, gátlástalan és mindenre képes cigánybűnözőt, aki - ha nem tetszik neki valami - bármikor felszakítja az osztályterem ajtaját, nekiesik a tanárnak, vagy összeveri az útjába kerülő gyerkeket. Szokd meg, hogy befogod a szád, összeszorítod a fogad és csápolsz a kormányzatnak akkor is, ha a gyereked széttaposott iskolatáskával tér haza, ha lerángatták róla a ruhát, elvették az uzsonnáját, minden kedves tárgyát, holmiját. ha a össze-vissza verték. És szokd meg azt is, hogy nem tehetsz ellene semmit!
A cigánybűnözés önálló hatalmi tényezővé vált Magyarországon. Nem csak a politikai közbeszéd, hanem a politikai praktika, a konkrét intézkedések szintjén is az egyik legerősebb motivációs tényező. Az évek óta tartó hazudozás, a probléma szőnyeg alá söprése, a gátlástalan rasszistázás, fasisztázás meghozta gyümölcsét. A milliárdokra tehető anyagi pusztítás után beköszöntött az az idő, amikor a magyar falvak százait uralja a rettegés, a félelem és a kiszolgáltatottság. Vannak települések, ahol egyenesen életveszélyes a helyzet. A bűncselekmények futószalagon történnek, fényes nappal, éjszaka egyaránt. Rendszeres a lakosság életveszélyes megfenyegetése, az idősebb, egyedülálló emberek sorsa pedig kilátástalan. Félelemtől bénultan várják a napot, ami biztosan eljön, amikor mindenüket elviszik, lerabolják az egész házat. Aki ellenkezik, vagy följelentést tesz, az életét kockáztatja.
A politika úgy tesz, mintha süket, vak és teljesen hülye lenne. A kérdés az, hogy tényleg így van-e. A jelek nem erre utalnak. A helyzet sokkal súlyosabb és veszélyesebb. Egyszerűen lehetetlen ép ésszel magyarázatot találni a belügyminiszter elhíresült kijelentésére, amely szerint a rendőrség két hét alatt "rendet csinált" az országban. A politika szilárdan áll a gáton: az országban rend van, a rendőrség a helyén, a fasisztákat, rasszistákat pedig villámgyorsan helyére teszi a demokrácia. Tetszik, nem tetszik, a tömegkommunikációt egyszerűen rászabadították az elképedt magyar lakosságra. Éjjel-nappal azt halljuk, hogy meg kell ismernünk a cigányságot, gazdagítsuk velük kultúránkat, vegyünk példát tőlük az összetartásra, a családi szeretetre, tanuljuk meg megérteni őket, tűrjünk, barátkozzunk, segítsünk. Hogy ennek mi az üzenete? Az, hogy dögöljünk meg!
El kell oszlatni egy tévhitet! Sokan azzal mentik fel a politikát a bűnös cinkosság vádja alól, hogy külföldi nyomás alatt áll. Igaz ez? Igen! Ennek ellenére nem lehet legitim az a hatalom, amelyik tétlenül figyeli és a legszempirítóbb hazudozással próbálja elkenni azt a tényt, hogy a cigánybűnözés olyan méreteket ölt, amit már nem lehet a hagyományos rendészeti eszközökkel kezelni. A cigánybűnözés ma az egyik legsúlyosabb nemzetbiztonsági problémává lépett elő és aki ezt nem látja be, annak semmi keresni valója nincs a magyar politika házatáján. Nem abban kell élen járni, hogy már a "c" betű kimondásánál lefasisztázunk mindenkit. Ez politikai meghunyászkodás, hozzájárulás a magyar nemzet általános destabilizálásához, és nem más, mint a legalapvetőbb nemzeti érdek, az életben maradás elárulása. Demokrácia, humanizmus nem ahhoz kell, hogy tétlenül és tátott szájjal bámuljuk, amint a cigánybűnözés fekete hulláma pusztító erővel zúdul egész Magyarországra. Aki demokrata és humanista, az nem a hazudozók, a problémát önérdekből elkenő gyáva, botcsinálta politikusok soraiban szorong, hanem nyíltan szembenéz a helyzettel, felismeri, hogy cselekedni kell és van bátorsága, elhivatottsága és képessége arra, hogy meghozza a szükséges döntéseket. A cigánybűnözés ellen a leggyorsabb, leghatározottabb és a legkeményebb intézkedésekre van szükség. Minden más mellébeszélés és a veszély fokozása.
El ke
