A KÖRZETI MEGBÍZOTT FÖLÖTT ELJÁRT AZ IDŐ!
A Fidesz még az új kormány megalakulása előtt repülőrajttal száguldott el a nemzetpolitikai problémák epicentruma felé. Nem kétséges: ha célhoz akar érni, veszélyes viharzónákon kell keresztülküzdenie magát. Ami a közbiztonságot illeti, a legutóbbi évek elmulasztott intézkedései miatt szinte behozhatatlan a késés. Az ország több régiójában, falvak százaiban elviselhetetlen állapotok uralkodnak. Minden szempontból indokolt, hogy Orbán Viktor a politikai átrendezés legelső ütemében tűzte napirendre a problémát.
Egyeseket azért gondolkodóba ejt a nagy rohanás. Nem világosak a napvilágra került tervek valóságos dimenziói. A politika egyfajta általánosítás ködébe csomagolja terveit. Persze mindenki tudni véli, miről van szó. De nem érti: az új hatalom miért kerüli a nyílt beszédet, ugyanúgy, mint az elsüllyedt balliberális kormányzat? Több tekintetben inkább rejtvény a közbiztonsági terv, mint világos program.
EGYRE VÉRESEBB A CSATAMEZŐ
Az akció villámgyors bejelentésének taktikai indítékai is vannak. A Fidesz-jelzőrakéta az új kurzus nemzetpolitikai értékdominanciáját sugározza, egyúttal meg akarja akadályozni, hogy a Jobbik érvényesítse kezdeményező pozícióját a cigánybűnözés elleni, egyre véresebb csatamezőn. Ez a gondolatmenet így rendben is lenne, csakhogy a közbiztonság (általános értelemben vett) erősítése nem azonos a cigánybűnözés elleni küzdelemmel. Erre utalnak a rendőrségi statisztikák is. A közbiztonsági mutatók az utóbbi években kedvező tendenciát jeleznek. Mégis összeomlott az ország biztonságérzete. Több körzetben, ahol jelentős a cigány népesség, tarthatatlan a helyzet. A magyar lakosság folyamatos lopásoknak, rablásoknak van kitéve. Eladhatatlanok az ingatlanok, értékét és értelmét veszíti a munka, a teremtő paraszti szorgalom. Egyre több az olyan település, ahol megkezdődött az elkeseredett magyar családok elvándorlása. A cigánybűnözés elüldözi ősi településeiről a lakosságot. A politika nem figyel erre a legújabb drámai fordulatra. A tradicionális népesség kiszorulása ma már számos nyugat-európai település első számú problémája. A szociológusok szerint ez egy új, minden eddiginél veszélyesebb szegregációt indított el, ami iszonyatosan éles konfliktusok kirobbanásához vezet. Csakhogy míg ott a migráció következményeiről van szó, amit a betelepülés szigorításával próbálnak csillapítani, nálunk teljes a tanácstalanság és a mellébeszélés. Jelenleg kizárólag a cigány népesség szaporodása határozza meg a folyamat ütemét és kiterjedését. Miközben a politika kitartóan szorgalmazza az úgynevezett cigány-gettók fölszámolását és a cigányság széttelepítését, a másik oldalon menekül a lakosság a cigánybűnözés elől. A következő bölcs akció vajjon a magyar lakosság visszaköltöztetése lesz a cigányság által benépesített településekre? Az emberek nem tudnak védekezni a megállíthatatlan bűnözéssel szemben. A magyar falu rettegésben él. Kirámolják házakat, elbontják a kerítéseket, a kertekből kilopnak mindent, a tyúkoktól a szőlőkaróig, kivágják a fákat, a földből kirabolják a termést. Aki szólni mer a bűnözőknek, az életével játszik. Bármikor gyilkossághoz vezetnek a konfliktusok. Évente több tízezerre tehető az olyan bűncselekmények száma, melyek legnagyobb része felderítetlen, és nem is szerepel a bűnügyi statisztikákban. Az elkeseredés és a félelem akkora, hogy sokan már be sem jelentik az eseteket, mivel tudják, hogy a rendőrség úgysem tesz semmit, másrészt joggal tartanak a következményektől. A tettesek büntetlenül garázdálkodnak és ha valaki szólni mer nekik, jó, ha a fenyegetéssel megússza. Az olaszliszkai rasszista gyilkosság óta az elviselhetetlenségig fokozódott a magyar lakosság veszélyeztetettsége. A társadalomban óráról órára nő a feszültség. Előbb-utóbb bekövetkezik a robbanás.
Az önkormányzatok gyakran teljesen magára hagyják a lakosságot, nem tesznek eleget legalapvetőbb kötelezettségüknek: a nyugalom és biztonság fenntartásának. Ez az önkormányzati törvény tételes megszegése, amit a jegyzőknek kötelességük lenne jelezni. De – mint tudjuk – a magyar önkormányzatoknak semmiféle felügyelete nincs. A települések vezetésére alkalmatlan, a lakosság elemi érdekeinek folyamatos sérelmével nem törődő önkormányzati testületek nagy része egyszerűen nem vesz tudomást a falvak összetartó szöveteit szétmarcangoló cigánybűnözésről. Saját korrupciós territóriumukat védelmezik és nem mernek határozott intézkedéseket hozni a lakók védelme érdekében. Támadásoknak és meghurcolásnak van kitéve az a néhány önkormányzati és rendőri vezető, aki kiutat keres a káoszból, nyíltan beszél a nemzetrontó cigánybűnözésről és megpróbál tenni valamit a fenyegető veszedelem ellen. Mind a kormányzati, mind a helyi politikának óriási és megkerülhetetlen a felelőssége az elmúlt két évtizedben kialakult helyzetért.
ELHALLGATOTT MAGYARELLENES RASSZIZMUS
A cigánybűnözéssel két óriási baj van. Az egyik, hogy áttör minden gátat, belülről vérezteti el a társadalmat és megkeseríti milliók életét. A másik, hogy nem szabad kimondani. Mármint azt a szót, hogy cigánybűnözés. Az úgynevezett demokraták kialakították azt a politikai reflexet, amely a cigánybűnözés hallatán azonnal kirekesztő, rasszista, fasiszta jelzőkkel kezd lövöldözni, egészen addig, amíg a valódi probléma felismerhetetlenné válik és mindenki összezavarodik. A Fidesz furcsa és hatalmi meggondoláson alapuló asszisztálása felgyorsította azt a folyamatot, ami a Jobbikot a szorító sarkába kergette, ahol minden irányból záporoznak rá az ütések. A Jobbik vezetőire példátlan presszió nehezedik. Csak remélni lehet, hogy ebben a helyzetben nem veszítik el lélekjelenlétüket és nem zuhannak be a szélsőjobboldali kalodába ahol lehetetlenné válik a védekezés és elkerülhetetlen a bukás. Ugyanakkor vannak, akik azt jósolják, hogy a párt komformizálja radikalizmusát és megpróbál nagyobb harmóniát teremteni a Fidesz hangsúlyaival. Egyik irány sem válna a Jobbik előnyére.
Elfogadhatatlan és nemzetellenes minden olyan politikai platform, ami a cigánybűnözés fölszámolására irányuló, elemi erejű népi követelést szélsőséges, rasszista, fasiszta, vagy neonáci gyökerekhez próbálja kapcsolni. Az ilyen manipuláció veszélyes irányba tematizálja a közvéleményt, aktivizálja a szélsőséges erőket és az értékrendek összezavarásával teret nyit a legvadabb rasszizmusnak, ami a nemzet széteséséhez vezet. A cigánybűnözés terrorja a polgárháború rémét jeleníti meg a közvélekedésben.
Nincs olyan szemantikai, vagy nyelvészeti képlet, amely a cigánybűnözés kifejezésről bebizonyítaná, hogy annak rasszista, pláne fasiszta tartalma van. A cigánybűnözés távolról sem azt jelenti, hogy minden cigány bűnöző, ugyanúgy, mint ahogy a német precizitás, az angol hidegvér, a francia udvariasság, stb. sem utal olyasmire, hogy minden német precíz, minden angol hidegvérű, vagy minden francia udvarias. A cigánybűnözésen a bűnözésnek egy speciális fajtáját értjük, amelyet jellemző módon cigányok követnek el a magyar településeken és most már olyan méreteket ölt, hogy ellehetetleníti és közvetlenül veszélyezteti a vidéki lakosság életét. Félelmetes arculatot ölt, amit az elkövetők elborzasztó szellemi és morális állapota motivál. Ezt támasztják alá azok a vadállati kegyetlenséggel, nem ritkán csoportosan elkövetett gyilkosságok, melyek mind jellemzőbb módon velejárói a cigánybűnözésnek. Ezeknél a cselekményeknél a rendőrség és a bíróságok által egyaránt elhallgatott magyarellenes rasszizmus domináló elem.
A cigánybűnözés körül zajló politikai csatározások fő vonalát a pártok hatalmi pozicionálása határozza meg. A szocialisták és a liberálisok virtuális demokratákká alakultak át. Mindenkit megtámadtak, aki ki merte ejteni azt a szót, hogy cigánybűnözés. Tevékenységük nyomán a zavaros eszméken felnőtt fiatalok egy része a kilátástalan tehetetlenségből és a kiábrándultságból a szélsőségek, nem ritkán a rasszizmus, a neofasiszta eszmék és jelszavak felé vette az irányt. Ez tette lehetővé a virtuális baloldaliak számára, hogy nemzetvesztő politikájukat antifasiszta politikai- és tömegdemonstrációkkal álcázva a „baloldali értékek” felkent védelmezőjeként próbálják feltüntetni magukat. Pedig kétségtelen: nem a Jobbik, sőt nem is a Magyar Gárda azonosította a cigánybűnözőket az egész magyarországi cigánysággal, hanem azok, akik saját hatalmi érdekeik miatt szemfényvesztő trükköt csináltak a súlyos nemzetpolitikai problémából.
A PÉNZHATALOM NEM TÁMOGAT NEMZETMENTÉST
A külföldi sajtóban is megjelentek olyan írások, amelyek szerint szélsőjobboldali, nacionalista magyar kurzus felhője borul a demokratikus világ fölé. Mindez motiválta a Fidesz taktikáját a választási kampány idején és érvényesül az új kormányzat stílusában is. A Jobbikkal szembeni éles Fidesz-fellépéseket azonban nem csak a hatalmi küzdelem magyarázza. A cigánybűnözésről az új kormány ugyanúgy nem beszél, mint a korábbi, és ez arra utal, hogy a Fidesz nem akarja kockára tenni nemzetközi elfogadottságát. A globális pénzhatalom, főként az amerikai és izraeli tőke nem támogat semmiféle magyar nemzetmentő akciót. Márpedig a Fidesznek a számára szükséges mozgástér biztosításhoz meg kell szereznie a pénzvilág hozzájárulását. Ezért a kormány a közrend erősítésének köpönyegébe rejti a cigánybűnözés elleni akciót.
Néhány körülmény különös figyelmet érdemel. A rendőrségre vonatkozó intézkedések nem mutatnak lényeges minőségi változást, és megmaradnak a hagyományos rendőri struktúrák és erők mennyiségi növelésénél. Ez fölvet egyfajta hiányérzetet, hiszen az eddigiekben éppen az vált világossá, hogy a cigánybűnözéssel szemben új minőségű rendőri tevékenységre, az állomány szakmai átvilágítására és igényesebb kialakítására van szükség. Ennek lehetőségét minden vonatkozásban biztosítani kell, vagyis a személyi feltételeket, a kiképzés megfelelő színvonalát, az eszköz-ellátottságot és az anyagi forrásokat.
Az az elképzelés, hogy sokkal több körzeti megbízott jelenik meg a településeken, kételyeket vet föl. A körzeti megbízotti rendszer túlhaladott. Inkább fölszámolni, mint fejleszteni lenne célszerű. A körzeti megbízottak hálózatát az 1950-es évek elején szovjet mintára építették ki. Ennek a szisztémának nem a mai értelemben vett bűnüldözés volt a feladata, hanem főként a politikai rendőrség direktíváinak helyi szinten történő érvényesítése. A körzeti megbízottak tartották szemmel a politikailag gyanús elemeket, kiemelték a kötelező beszolgáltatást nem teljesítő parasztokat, provokációkat rendeztek, hogy ürügyet kreáljanak a letartóztatásokhoz. Szoros együttműködésben voltak a települések pártbizottságaival, a tanácsi végrehajtó bizottságokkal, illetve a munkahelyi párt- és állami vezetéssel. A körzeti megbízottak megmaradtak az l956 utáni időszakban is, majd a hetvenes évektől elvesztették eredeti funkciójukat és fokozatosan átalakultak általános rendőri feladatokat ellátó egyszemélyes kirendeltségekké. A nyolcvanas években fölmerült a körzeti megbízotti rendszer átfogó felülvizsgálatának szükségessége. A rendszerváltás idején háttérbe szorult ez a kérdés, és a kilencvenes évek közepén az a vélekedés kezdett erősödni, hogy a körzeti megbízottakra továbbra is szükség van. A cigányság társadalmi zuhanása következtében hirtelen terjedni kezdett az úgynevezett megélhetési bűnözés. A belügyi vezetők a légüres térbe került körzeti megbízottakat vetették be ellene. Ez az intézkedés azonban nem bizonyította hatékonyságát és a mostani krízishelyzetben a több körzeti megbízottra vonatkozó döntéstől sem várható pozitív fordulat. A körzeti megbízott egyszemélyes bűnüldözési lehetőségei erősen korlátozottak, minden komolyabb intézkedéshez segítséget kell hívnia. Pszichikai korlátozó, vagy bűnmegelőzési hatása is elégtelen. A falu rendőre nem biztosít folyamatos rendőri jelenlétet, ahhoz szakértők szerint négy-öt rendőr szükséges. Van a dolognak egy másik oldala. A kistelepüléseket is behálózzák a korrupciós kapcsolatok, amelyek helyi vállalkozókat, önkormányzatokat és spekuláns, vagy bűnözői csoportokat érinthetnek. A fiatal, tapasztalatlan rendőrök, akik szolgálati lakást, megkülönböztetett bánásmódot kapnak területükön, másodpercek alatt bekerülnek ezekbe a láncolatokba és innentől kezdve működésük értelme megkérdőjelezhető, mivel éppen a helyi problémákkal kapcsolatban a legkisebb a hatékonyságuk. A cigánybűnözés az utóbbi időkben bizonyos szervezettséget mutat és egyáltalán nem kizárt, hogy a helyi személyi kapcsolatokon keresztül egyfajta védettségre tesz szert, amiben szerepet kap a település rendőreinek határozatlansága, vagy részrehajlása is. Annak idején a csendőrök megfelelő jövedelemmel, kis gazdálkodásra alkalmas földdel, vagyis biztos egzisztenciával rendelkeztek, ami megvédte őket a korrupciós befolyásolástól. Nem indokolt és nem célravezető a rendőri szervezet további közelítése a helyi önkormányzatokhoz, annak ellenére, hogy manapság sokat hallani az önkormányzati rendőrségek létrehozásának tervéről. Olyan szélsőséges álláspont is hangot kap, amely szerint a jegyzők irányítása alá kell rendelni a helyi rendőrségeket. Ez zsákutca. A polgárőrségek megalakítása sem jelentett érdemi előrelépést. A cigánybűnözés megfékezéséhez a folyamatos járőrözés mellett a legkorszerűbb eszközökkel ellátott, gyorsan mozgó és azonnal bevethető biztonsági egységekre van szükség. A háború előtti tapasztalatokat fölhasználva kell létrehozni egy önálló parancsnoki struktúrával rendelkező, speciálisan kiképzett, modern csendőrséget, ami csúcsszinten a rendőrséggel együtt a belügyminiszter felügyelete alá tartozik.
CIVIL KONTROLLT ÉS NYÍLT BESZÉDET!
Tarthatatlan az a gyakorlat, amely a lopások, betörések, rablások által okozott károkat az elképzelhető legalacsonyabb értéken állapítja meg és ehhez szabja a büntetéseket. Ezeknek az eljárásoknak nincs igazságtartalma és visszatartó ereje. A kiszabott, nevetségesen alacsony pénzbüntetésekre részletfizetési kedvezményeket adnak. Egy tyúkért ezer forint, a kilopott fakerítésért, vagy kapuért 3-4 ezer forint kárt állapítanak meg. Ha a rendkívül alacsony lebukási kockázatot is figyelembe vesszük, ez nem más, mint bíztatás a bűncselekmények elkövetésére. Egy egész házkörüli gazdaság szétrablása is 20 ezer forint alatti kárt jelent a rendőri jegyzőkönyvek szerint. Ez a felfogás fölháborító. Túl azon, hogy milliók életét keseríti meg, csak milliárdokban fejezhető ki az a gazdasági kár, amit a cigánybűnözés okoz a magyar családoknak az állattartás, a földművelés, a kerti gazdaságok visszaszorulásától az ingatlanok drámai mértékű elértéktelenedéséig. Az önkormányzatokkal és a rendőrséggel szemben alapkövetelmény, hogy változtasson a helyzeten és ha erre képtelen, haladéktalanul meneszteni kell a vezetőket. Új szemléletmód és célirányos ítélkezési reform nélkül nincs esély a cigánybűnözés visszaszorítására. A jelenlegi állapotok fönntartása egyenes út a társadalmi robbanás felé. A cigánybűnözés áttörhet minden gátat és utat nyit a polgárháború, a rasszizmus és a szélsőségek előtt.
Ebben a helyzetben érdemes elgondolkodni azon, hogy a bejelentett közbiztonsági intézkedések nyomvonalán van-e reális esély a cigánybűnözés felszámolására. Nyugodt lelkiismerettel nem válaszolhatunk határozott igennel a kérdésre, annak ellenére, hogy nagy valószínűséggel további lépések is várhatóak. Az eredményességnek azonban a rendészeti intézkedések mellett a társadalmi légkör megváltoztatása is feltétele, amihez bátorság és elvi szilárdság kellene. Nyílt és a tényeken alapuló beszédre van szükség a cigánybűnözésről és a rasszizmusról egyaránt. Hiba volt az áldemokratikus támadás, amikor a Jobbik előállt a cigánybűnözés körüli helyzet tarthatatlanságával. A szélsőség és a rasszizmus fölerősödése nem kis részben ennek következménye volt. Az is kérdés, hogy mennyiben volt célszerű a Magyar Gárda leszorítása az alkotmányosság territóriumáról. Nem lett volna-e értelme egy kicsit több türelemnek, megértésnek és a higgadt hangvételű, józan párbeszédnek? Hiszen a Gárda – ha időnként fésületlen, vagy szélsőséges formában is – lényegében azt a problémakört hozta felszínre, ami meghatározó jelentőségű a magyar vidék életében. A politikának tudomásul kell vennie, hogy a cigánybűnözés túllépte a társadalom tűrőképességi küszöbét és ezt figyelembe kell venni az elkövetkezendő időszak intézkedéseinek tervezésénél.
Egyelőre nem tudni részleteket az idén nyáron megalakuló új polgárőri egyesületekről, de nyilvánvaló, hogy a civil szervezetek szerepe növekedni fog vidéken a rend helyreállításában. A társadalmi önvédelem érdekében erős és hatékony civil kontrollt kell megvalósítani az önkormányzatok és a rendőrség tevékenységével kapcsolatban és erősíteni kell az összefogást a határozott társadalmi önvédelmi képesség megteremtése érdekében. Az önkormányzatoknak új jogi eszközökre van szükségük az eredményes fellépéshez, a rendvédelmi szervezeteket pedig alkalmassá kell tenni a települések életét ellehetetlenítő folyamatos bűnözés megfékezésére. Helyi szinten is nyilvánosságra kell hozni a bűnözési statisztikákat, a bűnözési gócokat pedig megfelelő intézkedésekkel el kell távolítani a településekről. A büntetések szigorítása mellett az elkövetőket mindenképpen kötelezni kell arra, hogy akár kényszermunka révén térítsék meg a károsultaknak az általuk okozott károkat. A álszemérmességnek és a ködösítésnek véget kell vetni. Ugyanúgy, ahogy nyíltan szólunk a példaértékű teljesítményt produkáló cigány polgárokról, meg kell nevezni a helyi cigánybűnözőket is. Közös érdek, hogy ne fantomok ellen harcoljunk és tiszta képet kapjunk a tényleges helyzetről. Nem véletlen, hogy az Európai Uniónak a cigányprobléma kezelésére vonatkozó legfrissebb irányelvei felhívják a kormányok figyelmét a pontos statisztikák szükségességére.
A cigánybűnözés problémája nem önérdekű hatalmi csatározások terepe, hanem alapvető nemzetbiztonsági tényező. A magyar társadalom azonnali veszélyelhárítást, határozott fellépést követel a politikától.
V É G E
(ezt a cikket egy évvel ezelőtt írtam)
