Komment Bartusnak az Amerikai Népszavába
Kedves Bartus László, keserűség, kiábrándulás és mély igazságok sorakoznak írásában, amit természetesen a jelen helyzetben meg kell és meg lehet érteni. A magyarországi politika olyan helyzetbe jutott, amit nagyon nehéz egyetlen szempont, vagy egyetlen politikai oldal felől világosan jellemezni. Miért? Mert történelmileg, aktuálpolitikailag egyaránt következetlen, nincs határozott ideológiai háttere, és teljesen kiszámíthatatlan. Egy biztos: Orbán Viktor nem egyenes úton jár és most kanyart vesz. Valójában azonban senki nem tudja, hogy mit akar. Tényleg az ország szuverenitását védi? Tényleg azt a lépést teszi meg, amire most a legnagyobb szükségünk van? Húsz év után most jött el számára a megvilágosodás pillanata? Nem hinném. Sokkal inkább arról van szó, hogy az országban napról napra erősebben érzékelhető társadalmi feszültséget akarja saját hatalma motorjaként alkalmazni. Valójában mindent egyetlen célnak rendel alá: saját hatalmi bázisa megerősítésének. Ezért kétértelmű kifelé, és populista befelé. Csakhogy ez a politikai csőd. Lehetséges, hogy Orbán még nem jött volna arra rá, hogy erőből csak erős ország politizálhat? Mert az, amit ő csinál, nem más, mint veszélyes játék a tűzzel. Egyszerre teszi kockára Magyarország nemzetközi elfogadottságát, élezi a viszonyt saját szövetségeseivel, miközben a másik oldal, Kelet felé régen eljátszotta pitiáner játékait. Nem lehet tudni, hogy miben reménykedik. Húsz évvel a rendszerváltás után antikommunista hisztériát szít egy olyan országban, ahol nagyítóval kell keresni a kommunistákat. Legföljebb olyanok akadnak szép számmal, mint ő, kikeresztelkedett bolsevik családok pszichopata sarjadékai. Amit most csinált az alkotmányozással, szomorú pillanata történelmünknek, de nem hinném, hogy hosszú távon meghatározó. A magyar történelmi alkotmány szelleméből világosan következik az ősi alapelvünk: HATALOM NEM ALKOTMÁNYOZHAT! Ez nem bolsevik szólam, hanem a nemzeti egység többszáz éves alfája és omegája.
