Aki látta, soha nem felejti el. Ez azokban az években volt, amikor a háború előtt született utolsó nemzedék végleg felnőtt és kötelességének érezte, hogy hitet tegyen az egész emberiség előtt a béke mellett, Az ő életüket, családjuk, szüleik sorsát a nagy honvédő háború határozta meg. Hogy a mai ízlés túl sok romantikát, eszményítést és heroizmust talál benne? Lehet. De nem biztos, hogy a ma nemzedéke élve és épségben kerülne ki egy pusztító világháborúból. A legnagyobb baj az, hogy az európai népek többsége azt hiszi, beláthatatlan távolságra van a háborútól. Ennek pedig inkább az ellenkezője igaz. Egy mai fiatalnak semmit nem mond Jevtusenko híres verse: "Akarnak-e az oroszok háborút?" (Garai Gábor szép fordításában: "Akar-e Moszkva háborút?"). De nekik fontos volt, hogy kimondják. Egy olyan nemzedék vette birtokba a Szovjetuniót, melynek életét a végzetes tragédiák sorozata alakította. És ők mégis nagyok, okosak és boldogok akartak lenni. A béke, a megtisztulás és a remény nemzedéke volt. Alig néhány hónapja halt meg Bella Ahmadulina. A magyar sajtó alig említette, ez nem esemény a mai Magyarországon. És láss csodát: a nem kimondottan szovjet-szimpátiájáról híres Mandineren olyan emberi, őszinte méltatások és emlékező sorok jelentek meg róla, hogy bármely politikai erő elszégyelheti magát. A tendenciózus, orosz-ellenes propaganda, ami húsz éve a magyar hatalom kenyere, nem tudja kiölni az emberekből az emberséget és az őszinteséget, a kultúrát és az intelligenciát. Örültem neki. Most Oroszországban hetek óta különös közvélemény-kutatás folyik: melyik a kedvenc háborús filmed? Ahogy tavaly az orosz nép váratlanul elővarázsolta Sztolipin különös alakját a tízrészes televíziós sorozatban, most ugyanúgy tesz hitet a háború ellen és arról az akaratáról, hogy azért akar erős maradni, hogy megfékezze az új világháborút. A Ballada a katonáról, Grigorij Csuhraj gyönyörű filmje, amely meghódította a világot, egészen biztosan a legtöbb szavazatot megszerző filmek között lesz. Zsana Prohorenko, a női főszereplő pedig egyszerűen elvarázsolta a világot, meghódította az emberek szívét. A leglágyabb, legfinomabb, utánozhatatlanul kedves játékkal mutatta meg nekünk a legszörnyűbb tragédiát, amikor a kegyetlen háború mechanizmusa hangtalanul, ellenállhatatlanul tapossa el a szerelmet. Zsana alakítása páratlanul szép és felejthetetlen. Milliók emlékezetébe vésődött a néma, megrázóan gyönyörű és szívszorító képsor, amikor Zsana a lepusztult házak között az utcai csapnál megmossa a lábát. Ilyen költészetet azóta sem produkált a filmvilág. Egyszeri csoda, ami megismételhetetlen és felejthetetlen. A 72 évesen elhúnyt szinésznő a szovjet művészet örökké ragyogó csillaga.
