Miközben Európa a magyar médiatörvénytől hangos, itthon elképesztő állapotok uralkodnak a tájékoztatási szerkezet teljes vertikumában. Ha a WB tragédia tájékoztatási vetületét vizsgáljuk, arra a megdöbbentő következtetésre jutunk, hogy annak minden egyes eleme kritikán aluli teljesítményt produkál. Nem csak arról van szó, hogy az összkép nem felel meg a korrekt és hiteles tájékoztatás követelményének. A kialakult helyzet az információk kezelése, a tájékoztatáspolitikai alapkoncepció, a tájékoztatási centrumok működése tekintetében egyaránt anarchiáról, átgondolatlanságról és következetlenségről tanúskodik. Ami ezidáig történt, nem más, mint a szakmai inkompetencia, a felkészületlenség, sőt - nem kis mértékben - a politikai felelőtlenség következménye.
A borzalmas WB-tragédia - szerencsére - nálunk meglehetősen szokatlan esemény. Az egész társadalom felbolydult, hiperérzékenységgel várta és követte az információkat. A jelek arra utalnak, hogy a WB üggyel kapcsolatos tájékoztatás kormányzati felelősei elmúlasztották pontosan fölmérni az esemény súlyát, a valószínűsíthető hangulati és politikai következményeket. A lovak közé dobták a gyeplőt, nem is foglalkoztak a WB ügy tájékoztatási stratégiájának kidolgozásával. Ez a tény kérdések egész sorát veti fel. Megkerülhetetlen annak kimondása, hogy küszöb alatti színvonalon, a dilettantizmus jegyeit magán viselő pancserséggel állunk szemben. Ráadásul e megállapítás indokoltsága kétfedelű: akkor is igaz, ha a fő cél az igazság nyilvános megjelenítése volt, és akkor is, ha bizonyos tények elhallgatásával szándékos ködöt akartak borítani a történtekre, vagy azok egyes vonatkozásaira.
A mai napig nincs válasz a legalapvetőbb kérdésre. A hivatalos tájékoztatás már a legelső pillanatban tényként szögezte le, hogy a gyerekek között pánik tört ki és a tragédia az eszeveszett menekülés közepette, kvázi annak következményeként következett be. Tekintettel arra, hogy naponta jelenik meg hír arról, hogy az ügyben intenzív felderítő és nyomozati munka zajlik (immáron hat személy lett meggyanúsítva különféle dolgokkal), kirívó és tájékoztatási szempontból is botrányos, hogy a közvélemény semmit nem tud arról, hogy valójában mi váltotta ki a három halálesetet követelő pánikot. Tűz nem volt, a helyiség nem sötétült el, robbanást, egyéb detonációt nem észlelt senki. Akkor mi történt? A tájékoztatók folyamatosan napirenden tartják a gyerekek körében tapasztalható drogozás tényét. Ez az információs nyomás a kontrollálhatatlan tömegreakció ideáját hivatott erősíteni, bár olyat még senki nem látott, hogy a gyenge drogok ilyen eszeveszett pánikot váltsanak ki. A pánik-teóriát azonban a tájékoztatásban fontos szerepet kapó bizonyos elemek ha nem is cáfolják, minden esetre gyengítik. A "menekülés" közepette többen folyamatos kapcsolatban álltak egymással, vagy személyesen, vagy mobiltelefonon keresztül. Ez nem jellemző a pánikszerű menekülés természetrajzára. Egy másik fontos körülmény: az egyik halott lányt Szadai Tamás - aki tanúvallomást tett a rendőrségen - a karján vitte ki, amiről így számolt be a sajtó szerint: "Próbáltam felemelni, de az emberek csak néztek, vagy nem reagáltak. Segítségért kiabáltam, egy úriember segített..." A szavakból kikerekedő történet mögé nehéz odaképzelni a fejveszetten menekülő, pániktól űzött tömeget. Hasonlóképp legalábbis furcsa, hogy az egyik lány halálát követően nem sokkal valaki hívást indított a telefonjáról. E ténynek is ismeretlenek a pontos körülményei. Napvilágot látott egy senki által nem cáfolt információ arról, hogy a halálesetek bekövetkezése után még több, mint egy órán át folytatódott a buli. Ez már végképp ellentmond minden józan észnek. Nem vették észre a tömegpánikot? Vagy szépen lecsillapodtak a kedélyek és ment tovább a műsor? A sajtó megszólaltatott néhány pszichológus szakértőt, akik arról elmélkedtek, hogy a WB-ben szerencsére "korlátozott mértékű", közepes pánik tört ki, ennek köszönhető, hogy "csak" három haláleset történt. Végül: internetes portálokon nem egy résztvevő azt állította, hogy semmiféle pánikot nem tapasztalt.
Nem lehet tudni azt sem, mi az igazság az orvosi jelentésekről szóló híradásokkal kapcsolatban. A tájékoztatás három elemet hangsúlyozott: 1). Szúrt seb nem található egyik halott testén sem; 2). A halált mindhárom esetben fulladás okozta, konkrétan: a tömeg agyonnyomta az áldozatokat (a belső sérülések is ezt a teóriát támasztják alá); 3). Az áldozatok közül egy, majd a későbbi hírek szerint két lány szervezetében találtak drogfogyasztásra utaló nyomokat.
A szúrásból eredő sérülés kérdése a közvélemény érdeklődésének homlokterébe került, bár a rendőrség a leghatározottabban cáfolta, hogy késeléstől származó sérüléseket talált volna. Ez az anomália önmagában rendkívüli jelentőségű. Feketén-fehéren bizonyítja, hogy robbanás-közeli helyzet alakult ki a cigányok által folyamatosan elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban. A társadalom nagy része automatikusan és masszívan a cigány rétegeket tekinti a hazai bűnözés fő bázisának. Azzal, hogy a politika jelen pillanatban mindent elkövet annak érdekében, hogy a bűnözők etnikai hovatartozását ne ismerhesse meg a nyilvánosság, illetve, hogy üldözendőnek nyilvánította a "cigánybűnözés" kifejezést, olajat öntött a tűzre és tovább erősítette az egyre elkeseredettebb és dühödtebb cigány-ellenes tömeghangulatot. A közvélemény egy része szerint a cigányoknak valami közük feltétlenül van a három lány halálához. Internetes portálok és egy-két televíziós társaság tényként említette, hogy a bejáratnál hat cigány belekötött a várakozó gyerekekbe és egyikük késsel hadonászva tört utat magának. A már idézett Szadai Tamás nyilatkozatát úgy interpretálták, hogy a fiú "körülbelül 10 centméteres'" sebet látott az általa fölemelt lány derekán. Azt is közölték, hogy Szadai ugyanezt a rendőrségen tett tanúvallomásában is elmondta. A rendőrségi közlemények ugyanakkor leszögezték, hogy nem merült fel olyan nyomozati anyag, vagy tanúvallomás, ami megalapozná a késelés gyanúját. Szadait nyilatkozata után ismét kihallgatták és a fiú közölte: a sajtó torzítva közölte az általa elmondottakat, mivel ő sebet nem látott. Megjelent egy másik verzió, eszerint Szadai "visszavonta' a rendőrségen tett korábbi vallomását.
A fulladásos halállal szemben - a fentebb említett, homályos hátterű információkon túl - konkrét tényt nem tárt a közvélemény elé sem a hivatalos tájékoztatás, sem a sajtó. A halottszemle után két lány szülei rövid nyilatkozatot tettek, ami nem tartalmazott olyan elemet, ami kétséget támasztana az erre vonatkozó hivatalos közlésekkel szemben. Az azonban tény, hogy a három lány halálát konkrétan érintő adatról, tanúvallomásról, vagy egyéb nyomozati elemről semmiféle tájékoztatás nem történt.
Több, mint zavaró azonban a halálesetekkel kapcsolatos tájékoztatás egyik állandó elemének, a kábítószer kimutatásának kérdése. Ezt azért kell kiemelni, mert már a legelső híradásokban olvasható volt - a rendőrségi orvosszakértői vizsgálatra hivatkozva -, hogy az egyik lány szervezetében enyhébb drog nyomait fedezték fel. Ezt rövidesen kiegészítették azzal, hogy egy másik lány szervezetében is kimutatható a drogfogyasztás nyoma. Korábban felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez a megállapítás a szűkebb értelemben vett tájékoztatási koncepcióban is funkcionális szerepet kapott, különös tekintettel arra, hogy a halálesetek körülményeiről nem tartalmaztak konkrét adatot a közlemények. A több napos nyomozás végén a két lány - egyébként barátnőkről van szó - szülei egybehangzóan állították, hogy a lányok nem fogyasztottak drogot, sőt - ami a legmeglepőbb - állításuk szerint a rendőrségi vizsgálatok sem mutattak ki drog-nyomokat a lányok szervezetében, ezt a dolgot a sajtó találta ki és alaptalanul híresztelte.
Nos, nagyjából ezek az elemek jelentették a WB-tragédiáról szóló tájékoztatás bázisát. A kiváltó okok kutatása közben teljesen más irányt vett és a tulajdonosok, szervezők, rendezők körében maradva a különféle előírások, szabályzatok, engedélyek megszegésénél kötött ki. Ezek nyilvánvalóan jogos, helytálló megállapítások, de a konkrét körülmények felderítéséhez nem járulnak hozzá.
Minden esetre feltétlenül hasznos lenne, ha a kormányzati tájékoztatásért felelős vezetők pontról pontra végigelemeznék mindazt, ami a tájékoztatás területén történt az esettel kapcsolatban és haladéktalanul levonnák a szükséges következtetéseket. Egy sor kérdés megválaszolatlan, és számos olyan elem került napvilágra, amellyel a hivatalos közlemények nem foglalkoztak. Sem cáfolat, sem megerősítés nem történt. A WB tragédia minden aspektusból - vagyis bűnügyi, társadalmi, politikai és jogi szempontból egyaránt - rendkívüli esemény volt Magyarország életében. A korrekt tájékoztatás ilyen bonyolult és kényes körülmények között a kormány közvetlen felelősségi és aktivitási körébe tartozik. Ebből a szempontból ami történt, nem más, mint meglehetősen feltűnő tájékoztatáspolitikai fiaskó.
A suttogások, találgatások folytatódnak...
