camp

Érdeklődéssel olvasom a Jobbik parlamenti képviselőjének fejtegetését arról; miként lehetne végre valami jót tenni a teljesen amortizálódott, lejáratódott BKV humanizálása és korszerűsítése érdekében. A képviselő úr korábban villamosvezető volt, tehát nyilvánvaló, hogy testközeli tapasztalatai vannak a dologról. Értelmes, okos meglátásai vannak. Alapelvként mondja ki: senki ne utazhasson ingyen a BKV járatain, ugyanakkor kb. 20 százalékkal csökkentsék a menetjegyek árait. Bólogatok, bólogatok, tetszik a javaslat. Az sem zavar (legalábbis engem), hogy ugyancsak ma hangzott el a Jobbik hivatalos indítványa arról, hogy a diákok számára ingyenessé kell tenni az utazást a BKV járatain. Ez is tetszik, még jobban, mint a volt villamosvezető elképzelése. A képviselő nyilatkozatában ezután következnek a már megszokott kritikák arról, hogy miként tolták ki a pénzeket talicskával a cégtől, végkielégítések, stb. Eszembe jut: nemigen olvasni arról, hogy ma mi a helyzet: milyen szerződések vannak, milyenek a juttatások. végkielégítések, stb. A képviselő úr egyszercsak fölveti: aki ingyen utazik, az nem kifogásolhatja a harminc éves buszparkot. "Ezt a szocialista örökséget meg kell változtatni" - jelenti ki. Ravasz mondat egy szépreményű politikustól! Feltételezhető, hogy az átkozott és szemétbe való örökségen főként a már hangzásában is kellemetlen "ingyenutazást" kell érteni. Átkozott örökség valóban! Ez a magyarázat a lepusztult járműparkra! Fölöttébb érdekes a villamosvezető úr eszmefuttatása. Csakhogy: amikor az örökhagyó (ön)gyilkossága bekövetkezett, az ominózus örökség, azaz a buszpark nem harminc, hanem ugyebár legrosszabb esetben is tíz esztendős volt, ami teljesen komform az európai buszparkok korával. Nem beszélve az ugyancsak az örökség részét képező magyar autóbuszgyártásról, amely - minden túlzás nélkül - nemzetközi hírnévnek örvendett és az Ikarus Európa egyik legnagyobb autóbuszgyára volt. Kétségtelen tény persze, hogy az örökség leginkább visszataszító része, az ingyenutazás is a szocializmusban gyökerezett. Az eddig eltelt húsz esztendő alatt nehéz munkával sikerült teljesen padlóra tenni az autóbuszgyártást, ami nem kis eredmény az előzmények ismeretében, most pedig itt az ideje az ingyenutazás kivégzésének is. A villamosvezető úrnak nem ártana visszagondolnia az 1965-ös Magyarországra, közelebbről a BKV akkori helyzetére. Közlekedtek akkor 1945 előtt gyártott magyar autóbuszok Budapesten? És: milyen utazási kedvezményeket szüntetett meg a szocializmus a tömegközlekedésben, ahhoz, hogy fönntartsa magát? Hasonlítsa csak össze az örökségeket! És utána szíveskedjen értékelni a helyzetet. Meg a végzett munkát, azaz a húsz év alatt elért eredményeket. Mindennek fényében lehet döntést hozni arról, hogy milyen örökséget célszerű fölszámolni, vagy esetleg megőrizni, vigyázni rá. Megkockáztatom: Vona Gábor valószínűleg hasonlóképpen gondolkodik (legalábbis erről). Ennyit mára a szocializmus örökségéről.